top of page
unio-300x207.png
Ménfőcsanaki Bezerédj kastély

Ménfőcsanak, Gyirmót

C02 Ménfőcsanak, Gyirmót

Ménfőcsanak és Gyirmót településeket 1970-ben csatolták Győr városához. Mindkét településrészt a falusias életmód és ennek megfelelően a családi házas beépítés jellemezte. Mindkét település a város központi magjától távolabb, földrajzilag is elválasztva éli életét. A helyi identitást mindkét hely esetében a falusias, összetartó közösség adja. A közösségi tevékenységek terei a Bezerédj-kastély Művelődési Ház, valamint Gyirmóton a Győri Szabó József Művelődési Ház.

Bevezetés

Egy települést, egy településrészt, annak mindennapjai az ott élők közösségei tették és teszik napjainkban is élővé, mozgalmassá, színessé. A mögöttünk lévő időszak pedig különösen igazolja a közösségek létének szükségességét.

 

Ménfőcsanak és Gyirmót városrészek bemutatása során először rövid fejezet- részben olvasható az egykori önálló települések, ma városrészek történetének legfontosabb mérföldkövei, eseményei, hiszen így egy keretbe helyezhető az ott működő közösségek múltja, jelene és sajátosságai.

Ménfőcsanaki emlékmű

Ízelítő programjainkból

Ménfőcsanak Bezerédj kastély

1. Ménfőcsanaki városrész története

„Virágzó szőlők közt Győrnek határában,
Bakony-hegy lábánál, csendes falucskában...”

 

Bády Izidor, Csanak falu első neves plébánosa halálának 50. évfordulójára Végh István e sorokkal kezdte visszaemlékezését Csanakról és a plébánosról. Ménfőcsanak városrész bemutatásához érdemes a kezdetekig visszanyúl-ni.  Ménfőcsanak egykori területe és annak környezete ugyanis rendkívül gazdag régészeti leletekben. Új-kőkori leletek is előkerültek, ami azt jelenti, hogy Kr. e. 3000 éve éltek itt emberek, sőt mi több a kedvező természetföldrajzi adottságok miatt már Kr. e. 9000–5000 között is megtelepedtek itt az ősemberek csoport- jai (Tóthné 2016). További ásatások eredményei pedig arra utalnak, hogy réz-, bronz- és vaskorban is élt itt civilizáció. Az 1967–68-ban a TSZ savanyító üze-me mellett lefolytatott ásatások során kelta eredetű leletek (fémekből készített fegyverek, ékszerek kerámiák) kerültek elő. Mindezek után Ménfőcsanak he-lyet kapott a legfontosabb európai régészeti lelőhelyek listáján. Majd az 1990-es évek elejétől 2011-ig komoly megelőző régészeti feltárások indultak Ménfőcsa-nak határában, egyrészt az útépítések (M1-es autópálya, 83-as főút), másrészt a 12 Ménfőcsanak és Gyirmót városrész közösségei nagyáruházak építése (TESCO, METRO), harmadrészt a lakóparkok építése következtében. Az ásatások következtében szinte minden korra kiterjedő, gaz- dag leletanyag került elő, ennek kapcsán a szakemberek Ménfőcsanakot a ré-gészek paradicsomaként is emlegették. E területen több nép is tartósan itt élt, többek között az illérek, kelták, rómaiak, longobárdok vagy az avarok. Takács Géza nyugdíjas történelemtanár megállapítása szerint a régészeti leletek által ta- núsított hosszú időszak alatt Ménfőcsanak határában folyamatosnak mondható az emberi jelenlét (Tóthné 2016). Csanak helynév személynévből keletkezhetett magyar névadással, alapja a török eredetű csanak, ami kelyhet, fa merítőedényt, cserépedényt jelentett (Szabady 2007). Ménfő helynév a mén (csődör) és a fő (fej) összetételből szár-mazik. A Földrajzi nevek etimológiai szótára szerint eredetileg egy dombtetőre vagy a Csanaknak nevezett dombsor kezdetére utalhatott. Más értelmezések szerint a királyi ménes szálláshelye volt itt, innen kapta nevét, de van olyan megállapítás is, hogy Ménmarótról, egy bihari hadvezér unokájáról nevezték el (Galgóczi 2018). A települések történetét a meghatározó eseményeik segítségével mutatom be a ménfőcsanaki történelmi kronológia segítségével (Tóthné 2016). Megha-tározó esemény történt a 11. században: 1044. július 5-én a ménfői csata révén, amikor II. Henrik német-római császár által támogatott Aba és Péter között ke-mény harc zajlott a királyi trónért Ménfő mellett. A csatában elesett sok német harcos után hosszú ideig „Veszett német” volt a neve (Fehér 1874). A 12. században, 1170 körül Ménfő Konrád királyi jobbágy birtoka volt, aki unokáira és Szentmárton egyházára hagyta. 

bottom of page