Révfalu, Belváros II.
C04 Belváros II, Révfalu
Győr városának legrégebben lakott kerülete a Belváros északon elterülő része, ami napjainkban is központként funkcionál. és a sokáig önálló faluként létező, majd 1905-ben a városhoz csatolt Révfalu. A belvárosi terület a legöregebb, többségében műemléki védettséggel rendelkező társasházas tömbjei és Révfalu kertvárosias jellege jellemzi a két városrészt. Mindkét helyen erős identitással és a városrészükhöz ragaszkodó városlakók élnek. A révfalusi oldal emellett fiatalosnak is mondható a sok új beköltöző miatt, az egyetemi campuson folyamatos az ifjúság jelenléte, a gáton vezető úton pedig a kerékpárforgalom és a túrázók jelenléte figyelhető meg.
Révfalu
A győri belvárosból a Kossuth-hídon Révfaluba jutunk, amely egészen 1905-ig külön település volt. A mai városrész három település összeolvadásából jött
létre. Ezek közül az egyik Révfalu, amely a Hédervár felé vezető úttól nyugatra eső vidéken terült el. A másik kettő Malomsok és Felfalu volt. Előbbit V. István király 1271. évi kiváltságlevelében a győri várba költöztetett királyi hospeseknek adományozta. A két említett falu egybeépüléséből alakult ki aztán még a középkor folyamán Pataháza, amely a Bácsa felé vezető úttól délre, a Duna jobb partján állt. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez utóbbi három településnévvel még a 16. századi iratokban is találkozunk. Pataháza pedig a 19. századig nem tartozott Révfaluhoz.
Ízelítő programjainkból
Keresztény tábor és harcok Révfalu vidékén
Révfalu és környéke 1594 nyarának végén és kora őszén fontos hadműveletek színtere lett. A Szinán nagyvezír által vezetett, mintegy 70-80 000 főt számláló hadai Tata és Szentmárton (ma Pannonhalma) elfoglalását követően július 31-én érkezett meg Győr alá. Az erősség biztosítására és támogatására pedig a Mátyás főherceg vezette keresztény had Révfalunál ütött tábort. A nagyvezír egyrészt rombolni kezdte a város védműveit, másrészt folyamatosan igyekezett a szigetközi keresztény tábort elüldözni, hogy teljesen körülzárhassa az erősséget. Az augusztus 5-i és 15-i kísérlete is kudarcba fulladt, ezért Szinán újra az erősség ostromára koncentrált. Mivel az ostromlók egyre bővítették sáncaikat és egyre közelebb jutottak a falakhoz, így a további munkálatok megakadályozására augusztus 19-én az ostromlottak törtek ki és a kialakuló harcban jelentős veszteségeket okoztak. A következő napokban az ostromlók újra egyre hevesebben törték Győr falait. Szinán pedig Budáról és Esztergomból sajkákat, dereglyéket és deszkákat hozatott, hogy hidat építtessen a Dunán. Egy újabb átkelési kísérlet megakadályozására augusztus 28-án a keresztény fél támadt rá az oszmán fősereg táborára. Ez azonban teljes kudarccal végződött. A nagyvezírnek szeptember 8-án végül sikerült a keresztény hadat elűznie. Igaz a Duna áradása miatt a híd, illetve hidak nem épülhettek meg, ám hajókon átkelt gyalogságának és lovasságának, valamint a folyamon ismét átúsztatott tatároknak heves kézitusa után sikerült megvetniük a lábukat a Szigetközben. Mátyás főherceg úgy döntött, hogy a Duna és a Rábca közötti szigetre (Győrsziget területére) vonul, és onnan segíti tovább Hardegget és zsoldosait. Az áradásban elszabadult vízimalom azonban tönkre tette az átkeléshez használni kívánt hidat, így szeptember 9-én reggel a keresztény csapatok javaik nagy részét hátrahagyva pánikszerűen vonultak el Óvár irányába.
© 2023 by Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi tér created by:
