Nádorváros I. Jancsifalu
C05 Nádorváros I., Jancsifalu
Nádorváros Győr egyik legpolgárosodottabb, központi kerülete (3. kerület). Jancsifalut Nádorvárostól az ide betelepülő gyárak tömbje választja el. A még ma is működő gyárnegyed félkaréjban öleli körbe a kertvárosias városrészt. Jancsifalu kifejezés a régóta itt élő, idősebb lakosok számára jelent meghatározó életteret. Jó lakóközösségek, kedvesség és nyugodtság jellemzi az itt lakókat.
Bevezetés az I. kötethez
A városok, városrészek életét a társadalmi viszonyokon túl az ott élő emberek és az általuk megépített környezet határozza meg. A város egy olyan színtér, amelyet egyes emberek meghatározott társadalmi viszonyok mellett a közösség által hoznak létre. Az épített környezet pedig a közösség műtárgyakban megjelenített lenyomata. A kor társadalmának
fejlettségét, illetve technikai szintjét, vagy ami talán ennél is fontosabb: az életérzéseket, életvezetést, végső soron az ember jeleníti meg. A településeken megvalósuló élet, az épített környezet minősége jelentősen függ az ott élő közösségek versenyszellemétől és alkotó erejétől, vagyis a kultúra megőrző és kultúrateremtő erejétől. A településen az utca közösségének kialakulása, illetve annak egy-egy nagyobb csoporthoz való integrálódó képessége nagyon jól megfigyelhető Nádorváros kiépülésében.
Ízelítő programjainkból
1. A városrész a 19. század előtt, illetve a 19. század első felében
Az Árpád-kori kori vár kiépülésével párhuzamosan a püspökség erődített székhelye körül kisebb települések alakultak ki. A középkori vártól déli irányban, a mai Nádorváros táján feküdt Kertesszer és Királyfölde. Királyföldétől nyugatra Adalbert falva (földesúri, azaz Szt. Adalberti prépostság hatósága alatt, illetve a Johanniták birtokaként). A hódoltság korában a török portyázások elnéptelenítették ezeket a településeket.
A török elleni védelem megkövetelte katonai előőrsök felállítását, elsősorban a katonai felderítés, illetve a kereskedők szabad közlekedése és áruiknak biztonságos szállítása céljából. A mai Nádorváros területén állt egy ilyen kisebb őrhely a Fehérvárra vezető út mentén az ún. Tarisznyavár. A 17. században a katonai hatóságok a mai Kálvária dombon kivégzőhelyet (bitófát) állítottak fel, amelyet a 18. század elején Heister Sigbert győri várkapitány távolíttatott el, így helyt adva a Kálvária felépítésének. A Puszta-Majorok városrész kialakulása a hódoltság utáni időkre, a 18. századra tehető. A szórványosan felépült majorok mellett a városba délről bevezető utak mentén a
korabeli katonai térképek már kiépült utcákat is ábrázolnak. Meszlényi János alispán 1744-ben a Fehérvári kapu előtti mocsarat feltöltette és ott majort rendezett be. A Fehérvárra, Veszprémbe, illetve Pápára vezető utak mentén majorszerű lakóingatlanok alakultak ki, egyenként néhány hold nagyságú földterületen. A majorban élők a szántóföldön megtermelt piacra kerülő terményen túl a konyha számára szükséges nyersanyagot, illetve az állatok takarmányát is előállították. A majorhoz több melléképület: istállók, baromfiólak, magtár, góré, szénapajta, verem, pincék és kút is tartoztak. A nagyobb lakóingatlannal felépült majorban gyakran 2–4 család elhelyezésére alkalmas lakóterület állt a családtagok és cselédek, vagy a bérlők rendelkezésére. A kerületet falusias elrendezés, csapadékos időben sáros, szárazságban poros utak jellemezték.
© 2023 by Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi tér created by:
